My desert island, top 5 books read in 2012

Kis tribute gyanánt a High Fidelitynek, ami benne van a Desert Island All-Time Top 5-ban is.

• J. D. Salinger: Franny and Zooey
• Boris Vian: Tajtékos napok
• Erlend Loe: Naiv. Szuper.
• Stephen Schbosky: The Perks of Being a Wallflower
• Nick Hornby: Juliet, Naked

TFiOS bele se fért, úgy nézzétek. (OK, ha a Salingert nem veszem ideinek, akkor de.)

Ez egy jó kör volt, ezt mondom :)

Ezt furcsa, hogy pont nekem kell mondani, de:

2012. nagyon jó volt. Nem tökéletes, de bőven várakozáson felüli.

Nehogy már én legyek a társaság optimistája, nézzetek magatokba!! :D

Tegnap öregebb voltam, mint Anna mamája.

Lehet, hogy nem csak tegnap.

Az SMBC az egyetlen olyan morális közeg, amiben én vagyok a good friend. Ez önmagában elgondolkodtató...

Nem megy nekem ez a YOLO életérzés.

Pont mert csak egyszer, hát baromira nem mindegy, hogyan és meddig...

Jó ez az új Bonanza lemez

1. 2084. pont olyan, mint most, csak mélyen zengő hang narrálja.
2. Aztán jön a poszt-apokaliptikus kétségbeesés kiváltotta egymásba kapaszkodás, amit a könnyebbség kedvéért nevezzünk szerelemnek.
3. Persze az önbecsapás csak ideig-óráig működik, aztán jön a torschlusspanik.
4. Újabb vad "szerelem", valószínűleg párhuzamos kapcsolásban, de hinni azt nagyon muszáj, valamiben.
5. Ez az egész helyzet kezd fojtogatóvá válni, tulajdonképp az elköteleződés semmilyen formában nem megy, nem személyzeti problémák voltak.
6. Így hát merjük kimondani, hogy minden férfi disznó, nem ám csak a főhős. A többes szám segít enyhíteni az önreflexióból adódó súlyos következtetéseken.
7. Ugyanakkor mégis szar gyökértelenül.
8. Jaj, jaj, mitévő legyek. Bal vállon a kisördög, jobb vállon a kisangyal, a főhős pedig egy rajzfilmfigura.
9. Kis intermezzóban emlékezzünk Latinovitsról, mindazonáltal lehet ám, hogy nem is csak róla, mert nem csak ő szenvedett méltatlanul, és tépték szét, vélt bűnök miatt. Meg marcangolta magát, ami önmagában épp elég nagy büntetés, nemde?
10. Most már egészen biztos, hogy mégis a főhősről van szó, aki majd mindennek dacára győzni fog, mert igaza van. Az érzelmi szálról időközben valahol sikerült elkanyarodni, itt már alapigazságokról és elvekről van szó, asszem.
11. Vázoljuk hát a fájdalmasan reális jövőképet, ami felé robog ez a romlott világ.
12. A tömeg persze mit sem sejt, leköti a cirkusz.
13. A főhős feladta, lelép, de előtte még elnézést kér az okozott károkért. Biztos lesz majd jobb egyszer, de a Paradicsomba a bűnösök nem léphetnek, ugyebár.

 Igazi békebeli koncept-album. Szintipop mjúzikel. Tetszetős :)

keep in touch

Egy barátom, aki Amerikában él, mesélt egy évfolyamtársáról, aki egy elképesztően tehetséges, okos, jó fej fiú, borzasztó céltudatos, mr. perfect. Ez a srác elutasít mindent, ami felesleges az élethez, csak olyasmit vesz, amire feltétlen szüksége van - és arra nem is sajnálja a pénzt, megveszi a racionálisan legjobbat - és mástól sem fogad el olyasmit, amit feleslegesnek ítél. (A sztori konkrétan úgy került szóba, hogy a barátom elmesélte, hogy a srác a neki szánt születésnapi ajándékát elutasította, mondván, neki erre nincsen szüksége.) A történet eleve furcsa, de ott válik végképp bizarrá, amikor is kiderült, hogy ennek a fiúnak például mobiltelefonja sincs, ő nem akar könnyen elérhető lenni. Ha nagyon belemerül a munkába (igen gyakran), akkor emailen sem elérhető, akár napokig. Rendben. Furcsa, de legyen. Ott lesz az egész számomra emészthetetlen, amikor is a barátom mesélte, hogy a fiú barátnője is legutóbb elkeseredésében már neki telefonált, hogy mi van a sráccal, napok óta nem tudja elérni. Merthogy ez a fiú távkapcsolatot "tart fenn" egy tündéri aranyos, okos, rendes lánnyal, aki Kanadában (?) él.

Köszönöm!
<3

A kib*szott év kib*szott mottója

Csak ez k*rvára nem mentség semmire.

Perfection :)

Pár napja rekordgyorsaságú TV premier keretében leadta az m1 Az ajtó című filmet, ami idén debütált a mozikban is. A film az azonos című Szabó Magda regény alapján készült, állítólag nagyon jó, de én nem merem megnézni, mert a könyvön is borzasztóan felhúztam magam anno.

A könyvben a kiállhatatlanul önző, elkényeztetett írónő (nyilván önéletrajzi ihletés...) a hibátlan bejárónőjével nem úgy bánik, ahogy az helyes. Mármint a könyv retorikája szerint. Szerintem meg az egész könyv bűntudatból való átesés annak a bizonyos paripának a túloldalára. (Avagy avassuk szentté azt, akivel életében nem sikerült megfelelően viselkedni, magunkat meg írjuk le minden rossznak, attól aztán megoldódik az élet. Egyik kedvenc magyar regényemben, Vámos Miklós Zenga Zének című könyvében a narrátor kisfiú is megdöbbent azon, hogy ha rosszat csinál, meggyónhatja, és az a Jóisten szerint akkor teljesen rendben van? Akkor mi értelme jónak lenni?)

Mindenesetre ennek a könyvnek kapcsán kezdtem el gondolkodni azon, hogy szerintem milyen is egy jó ember. Mert a könyvben Emerenc aztán tényleg tökéletes, gondoskodik a gazdáiról, morálisan útmutat, életüket gatyába rázza, ha akarják, ha nem. És piszkosul fel van háborodva, ha a legkisebb ellenállást tanúsítják. És persze mindig kiderül, hogy igaza volt. Csakhogy szerintem ettől ő még bőven nem jó. Jónak lenni nem merül ki abban, hogy helyesen viselkedünk, és másokat is rávezetünk, hogy hogyan kell, és bearanyozzuk az életüket (akkor is, ha nekik ez, köszönik, nem kell). Jónak lenni empátia nélkül nem lehet. Odáig momentán nem ragadtatnám magamat hogy a jó ember = empatikus ember, mindenesetre abban biztos vagyok, hogy ez az aspektus valahogy gyönyörűen agyon van hallgatva mindig, pedig tán ez a legfontosabb.

 But I still do...

ParaParkhoz kis gyakorlásul.

Ez pedig a walkthrough.

"That was back when we really understood the rules of attraction. You know: it's just yes or no - and no maybe. Maybe came later, when we learned words like 'salary', you know, 'job security', or 'male pattern baldness'."

Aki a pénzt gyűjti, magáért (nem egy ilyen ismerősöm van), az a tudatot szereti, hogy mennyi lehetőséget birtokol általa. Ha van 100.000 Ft-om, abból lehet külföldi utazás, okostelefon, rahedli ruha, millió apró kütyü. Amíg a pénz van nálam, olyan, mintha ezek mind lennének. Ha ezek egyikét kapom/veszem, az valahogy sokkal kevesebbnek tűnik.

Ezzel együtt a lehetőségek birtoklása a nagy büdös semmi birtoklása, ha egy pillanatig készek vagyunk a dolgok mélyéig gondolni.

Ma megtörtem és írtam a másik/egyik/jelenleg aktuális/énmárnemtudomkövetni főnöknek, hogy örülök, ha január első hetében végzek az aktuális feladattal, de ha mégis ráér picit később, szívesen csinálnám a szép ház tervét. Valószínűleg nem ér rá, viszont én nem fogom azt az egy hetet totálisan elszúrni, amikor itthon van mindenki, aki számít. Ez, mint tudjuk, nem túl gyakori.

Szóval bármi van, hívjatok, rá akarok érni :)

Az mikor történt, hogy a "tartsuk tiszteletben mások jogát a saját véleményükhöz" átcsúszott abba, hogy "tiszteljük a másik ember véleményét/a másik embert"? Mert ez a kettő nem ugyanaz.

Mert két külön dolog, hogy valakinek elismerem a jogát valamihez, és hogy helyeslem, ha megteszi. Ha úgy gondolom, más ne szóljon bele, mit csinálok, akkor ne várjam az áldását se rá.

A tisztelethez produktum szükségeltetik, nem alanyi jogon jár. A szavakat meg nem jó megfosztani a jelentésüktől, mert rossz vége lesz.

(Kiváltó ok: ez és ez)

Ezért volt jobb angolul blogolni:

"Have you seen these movies?

The Last Lions (http://www.imdb.com/title/tt1692928/)
The Intouchables (http://www.imdb.com/title/tt1675434/)

I think you should sometime.

PS. You're awesome Dora!

Cheers from Lahore"

A dolognak nincs semmi előzménye. A srác vagy 2 éve hűséges és csendes olvasója a másik blogomnak, egyébként zseniális fazon. Én nem tudom, miért vagyok awesome, de azért borzasztóan jól esett :)

Karácsonyi tatu!!!!!!4

Öcsém for president:

És ha megunnám,cserélhetem cetre, lovas angol úrra, elefántra, of course, no meg gyűrűhintázó kalapos hölgyre. Meg a szetthez járt még egy zöld, valósághű gyepen álló vadászt ábrázoló bross, ez minden, magára valamit is adó úri hölgy ruhatárának alapkelléke:

(Bocsánat a vacak képekért, de nem bírom kivárni a dicsekvéssel a reggelt, a fényképezőm meg nappal is alig alkalmas bármire, hát még, de ezt ne is firtassuk :D)

Élő-donoros egyéniség-átültetés :D

Megmég kaptam 2(!!!!!) parfümöt, amiket uszkve 10 éve szagolgatok minden adandó alkalommal , de sose bírtam rászánni az összeget, és most itt van és az enyém, és már talán épp ki is vonják (apu a lábát lejárta értük), de én itt illatozom mint a rózsaszál :)

Jó dolgom van :)

Para-fenyőt bírtunk venni idén: kétszer annyi dísz ment föl rá, mint eddig bármikor, és gyakorlatilag elnyeli az összeset, még mindig alapvetően zöld.

Amúgy szép.

Compact Disco-s szépszemű Csaba rezzenéstelen arccal mondja bele a kamerába, hogy csak angol dalokat írnak, mert az elektronikus zene mint műfaj nem bírja a magyar szöveget.

Namost.

Szerintem alapvetően ez nem igaz, csak ha magyar a szöveg, érti a magyar (akinek sajnos ilyen kattanása van, hogy ha magyar a szöveg, meg is hallgatja - ilyen a britnek, amerikainak nincsen, ez látszik is a pop dalszövegek általános színvonalán), tehát igyekezni kell értelmeset írni. Van olyan műfaj, ami tényleg nehezen viseli a magyart, így kapásból a rap, mivel édes anyanyelvünk nem jól bírja a szóközepi-szóvégi hangúlyozást (de ez a Hősök és hasonló színvonalas formációk lelkiismeretét sosem zavarta).

A Compact Disco tagjai nem annyira mesterei az angol nyelvnek, úgy mellékesen (konkrétan igazából nem nagyon vannak kerek mondatok alany-állítmánnyal a szövegeikben, és nem hiszem, hogy ők ezt tudják), bár legalább az akcentus nem bántó - magyar fülnek. (Mondta már nekem olyan indiai, akinek konkrétan alig bírtam dekódolni az angolját, hogy "you have a very thick accent". Anyád.)

A valódi okuk szerintem az, hogy világhírben reménykednek. Majd kinövik....

Hétfőn kaptam 7 csomópontot megrajzolni, meg egy ígéretet, hogy még egy párat majd emailben kapok nemsokára.

A "nemsokára" most van, és a "pár" pedig 10.

A határidőm meg január 8. (Ez az egyetlen konkrét számadat, a többihez nem ártott volna egy építész-magyar szótár...)

...Amit én a cs*sszünk ki magunkkal mozgalom oszlopos tagjához méltó mód önként december 31-re módosítok, mert ha nem, a másik főnök maga fog nekiállni csomópontokat tervezni egy háznak, aminek az engtervjét még én rajzoltam, és szép és jó is lehetne, és ő meg azt hiszi, hogy a régebbi házak terveiből majd ő azt kitalálja, ne aggódjak. De, aggódom. Egyrészt a terv miatt, másrészt, meg mert én, naivan, abban a hitben éltem egy éve már, hogy sikerült tisztázni, hogy ő tud tervezni, én meg értek a szerkezetekhez, és nem fordítva (illetve, hasonló mértékig fordítva - és én nem vagyok nagy véleménnyel a saját tervezői kvalitásaimról...)

De jó is a karácsonyfa alatt rajzolni, sej.

I'm too old for this sh*t...

Két random anekdota, kicsit az előzőhöz, de nem nagyon.

A Kispál és a Borz azért lett Kispál és a Borz, mert nagyon sokáig nem tudtak megegyezni semmilyen névben, majd valaki egyszercsak előhozakodott azzal, hogy "legyünk Borz", amire egyöntetű volt a lelkesedés, kivéve Kispált, aki kifakadt, hogy "én aztán nem fogok egy olyan zenekarban játszani, aminek az a neve, hogy Borz". Szóval ezért.

A Kispál szövegek olyan összetett képekkel dolgoznak, hogy értelmezésükről a megfelelő fórumokon késélig menő vitákat bírnak folytatni. Egy nagy kedvenc szövegrészlet volt ebből a szempontból "Az ember ott belül // Spájzajtón falvédő". Erre gyönyörű, körmönfont pszichológiai és filozófiai gondolatmeneteket szeretett gyártani mindenki, nyilván. Végül valaki egy adódó alkalommal Lovasinak szegezte a kérdést, hogy ez mégis mi. Amire a - talán így utólag nem különösebben meglepő - válasz az volt: "fogalmam sincs, baromi részegek voltunk".

Az a jó a Kiscsillagban, hogy idióta nevük van, meg igazi tingli-tangli dallamokkal machinálnak, meg ugye Lovasi énekhangja is olyan, amilyen, így a gyanútlan, felületes hallgatónak igen lassan esik le, hogy mit is hall pontosan...

"Ha én lennék a szerelmed
Biztos, hogy a miénk lenne
Az egyszerű igazságok boltja
És te eladó lennél benne"

Az vajon minek a jele, ha tegnap (és ma is, mikor újra összeakadtam vele) percekig, könnyezve röhögtem egy elrontott bejgli fotóján?

Mondjátok, hogy tényleg annyira vicces, mert kezdem nagyon furcsának érezni magam :)

apakezdőőődik

De ezt tényleg nagyon szeretem :)

"There's no cure for ugly, but you can make yourself into a human optical illusion."

A mai horoszkópom szerint tűkön ülök, mert ez karácsony előtt az utolsó munkanapom (lol), és majd az extra hosszú hétvégén végre csinálhatok izgi programokat a gyerekeimmel.

Nemtom, nekem inkább mégis Desmond, akkor már inkább...

Ha nem világvége, akkor ajándékos nyűglődés.

Nyilván van róla véleményem.

Egy, hogy a könyv esetemben érzékeny téma, mert nagyon-nagyon örülök neki, ha betalál, és talán nem is olyan nehéz művelet ez, nyilvános goodreads accountom van, meg be nem áll a szám a témában, szóval... De ugye itt becsúszik az "igazából mindenki magának vesz ajándékot" c. ökölszabály, és ez, tetézve avval, hogy ha én egy könyvbe belekezdek, azon bizony valami kényszeres becsípődésből végigküzdöm magam, szóval irtó nagy kib*szás bír a dologból keveredni, ha otthon hagytuk az empátiánkat. De biztos, hogy én is sáros vagyok jópár ilyen ügyben...

De alapvetően akár bögre, akár konyakmeggy, akár csillámos sodrófa vagy neonzöld platformcipő 45-ös méretben, én borzasztóan meghatódom attól, ha bárki, bármilyen okból, gondol rám. Nem fogom a kedves ismerőseimet, pláne a szeretteimet gondolatolvasásból vizsgáztatni. Nagyon beletalálni borzasztó sok energia és még több szerencse együttes eredménye bír csak lenni, ez elvárásként nem támasztható _senki_ felé.

Másrészt, abban is szilárdul hiszek, hogy nem kell mindenkinek ajándékozni. Borzasztó az az ördögi kör, hogy nekem ad valaki, akinek én nem adnék, de most majd legközelebb kell, mert jaj, megbántódik. Szerintem erről mindenki úgy gondolkodik, mint Sheldon, csak kevesen merik kimondani. Az én személyes "szabályrendszerem" (ami persze a saját egységsugarú hatáskörömben érvényes, nyilván), hogy ha eszembe jut valakinek valami jó ajándék, megveszem/elkészítem, és aztán odaadom, ha lesz rá alkalom (aztán van, hogy nem lesz, de nem számít), és ezen felül van még uszkve 6-7 ember az életemben (és ebből 3 a szűk család), akiknek akkor is kiizzadok valami ötletfélét a megszokott alkalmakra, ha nem szállt meg az ihlet - mondjuk ilyen közel álló embereknél nem jellemző, hogy olyan hihetetlen nagyon gond lenne, ugyebár.

És _soha_, _senkitől_ nem várom, hogy adjon cserébe, mert az egész csak akkor jó, ha nincsen presszió benne. Az ajándékozás arról szól, hogy kifejezzük a szeretetünket a másik ember iránt, és a jutalom legföljebb a siker, ha van. Ez nem annak kifinomult módja, hogy interakcióra kényszerítsünk másokat, ha akarják, ha nem. Szóval nem kell nekem konyakmeggyet venni :D

“I'm sick of not having the courage to be an absolute nobody.” 

Salinger zseni.

Ha már elégtelen szoftverhasználat: ami méginkább zavar, ha valaki nem ismeri a "stílusok és formázás" opciót a wordben, meg szóközökkel húz helyre dolgokat, meg üt 8 entert...

Tudom, hogy magamat büntetem azzal, ha ilyeneken fennakadok, de csúnya!!!!!!

Ez most nagyon beütött

Pedig csak egy kis háttérzajra vágytam rajzoláshoz...

Orsi rávilágított valamire, amit eddig sikerült nem felfognom teljes mélységében: annyit ingázom mindenhova, mintha Almádiból járnék Veszprémbe dolgozni. És, basszus, tényleg.

Na, hát röviden ezért nem bírom idegileg, amikor van egy programom 1-től, meg egy másik este 7-től.

finishing stamp

Azt még valahogy megértem, hogy 50-es építészek és 30-as, értelmi sérült alkalmazottjaik nem bírják kulturáltan használni az ArchiCAD-et, és a metszetek és homlokzatok egy felsőbb szinti alaprajzon vannak egymás mellé random távolságra leb*szva és nincsenek beállítva a nézetek és a tollkészletek és a méretezés (és még tudnám sorolni a végtelenségig, de nem ez a lényeg), és egyáltalán, de hogy ugyanez velem egyidős, feltehetőleg rendkívül frissen végzett, és feltehetőleg 4-5 éve rajzolói rabszolgamunkából élő építészpalántáknak is gondot okozzon, az már sok...

Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis.

Ennyi.

"- Can you believe this? Have you ever seen a man with this kind of an incredible, irresistible magnetism to the opposite sex?
- James Bond.
- That's the movies, Ed. Try reality.
- No, thanks."

Made my day :)

Már nem azér', de

sztárfotó is készült rólam.

A flitteres topos nénivel ne foglalkozzatok, nem ő a lényeg:

 Hát ugyebár, a kamera és én...

Könnyű az embernek a borzasztóan leromlott anyagi helyzetét az általános gazdasági körülményekre fogni, ugyanakkor nem hiszem, hogy _bármilyen_ komoly szakmai tapasztalattal tartósan megengedhet magának bárki olyan sztárallűröket, hogy például bizonytalan ideig nem reagál sem a megbízó, sem a munkatársak megkereséseire.

Ennyire senki nem elfoglalt.

Én meg itt ülök, és várom az emailt vagy a hívást, mint a kamaszlány szívének egyetlen szerelmét, és nagyon nem jó már a szájízem az egésztől.

Nem szeretem, ha valaki nagyvonalú mások idejével, akkor sem, ha van abban a pozícióban, hogy megteheti. De pláne akkor, ha igazából nincs is.

Öcsém nem volna, ki kéne találni :)

Két hete beharangozta, hogy ő szeretne nekünk főzni egy vacsorát most vasárnap, meg vagyunk hívva vendégségbe, úgy készüljünk. Gondoltam is, milyen felnőtt lett hirtelen, én vajon mikor fogom vacsorára hívni a családot a lakásomba?

Apu el is ment szépen cukrászdába, vett desszertet, én itt állok teljes harci díszben, anyu gondolta, felhívja a gyermeket, hogy jó-e, ha fél 6-6 között odaérünk hozzá. Hát, kisült, hogy ő még a WAPM-on van, és be sem vásárolt, pláne nem sütött még semmit, de nagyon szeretne velünk tölteni egy estét, úgyogy vigyük haza hozzánk, rendeljünk egy pizzát, úgyis azt csinált volna, majd még este vigyük is haza :D

Számoljuk össze az eredeti programfelvetés és a mostani javaslat közös pontjait! :)

Nem egyszerű a művészekkel...

Életemben először 2002-ben, a Sportszigeten voltam Ákos koncerten. Egy darab best of album anyagát ismertem, meg amit játszott a rádió (a kettő 90%-ban egyező tartalom), de gondoltam, egy ingyenes koncertet azért megreszkírozok.

Senki nem volt hajlandó velem eljönni, de akkor is kimentem, ha jobban belegondolok, ez volt az első zene, amit nem valaki hatására (rosszabb esetben beilleszkedési vágytól hajtva) kezdtem el hallgatni.

*Don't judge me*

Szóval ezen a koncerten két dolog maradt meg nagyon. Az egyik az Induljon a banzáj lánctalpas átirata,

amit tudtam hova tenni, mert ez rajta volt a válogatáskazettán. De a másikat nem ismertem, és mégis nagyon megragadott. A refrénjét tudtam csak megjegyezni:

"Várom, hogy egy angyal érkezzen
És fizessek a bűnért, ha vétkeztem
És ha el kell mennem innen, meglehet
Hogy te temeted el a testemet"

Namost, nekünk otthon nem volt internetünk, úgyhogy én szépen elkezdtem a lemezboltokban böngészni az Ákos kazetták (ja, cd lejátszónk sem volt, meg a cd annyival drágább volt, mint a kazetta, hogy nem igazán futotta volna rá a zsebpénzemből) borítóját, és próbáltam címről belőni, melyik szám lehet az. Ez a sztorija annak, hogy is lett nekem meg szép gyorsan az összes Ákos szólóalbum, és a büdös életbe, egyiken sem volt rajta a dal.

És ekkor felötlött a szörnyű gyanú, hogy ez bizony alighanem Bonanza Banzai szám lesz, hát elkezdtem ugyanezt a bonanzás lemezekkel. Utoljára sikerült épp azt beszerezni, amit kerestem, ugyanis 1984 a címe...

Ha jobban belegondolok, én alapvetően nem is Ákos, hanem Bonanza Banzai rajongó voltam (és vagyok még egy kicsit).

Talán ez marginálisan kevésbé ciki :)

(On a slightly unrelated note: poszt-koncert feldobottság okán nagyon nem akaródzik még aludni, de _ma_ 6-kor kéne kelni, kinyitni a jógatermet az esetlegesen felbukkanó érdeklődőknek. Ha sikerül, elvileg büszke lehetnék magamra, de nem leszek, hanem fájni fog az élet, már most fáj...)

És az előbbi margójára persze:

"- Now you listen here, I have been telling you since you were four years old, it’s okay to be smarter than everybody but you can’t go around pointing it out.

- Why not?

- Because people don’t like it!!!"

Én ma rájöttem valamire, ami lehet, hogy nem igaz, de én hiszek benne ezentúl.

Azok szeretnék a többi embert leginkább formára vágni, és azok nem képesek elfogadni, ha mások másként csinálnak dolgokat, meg máshogy gondolkodnak, meg egyáltalán, másmilyenek, mint ők, vagy ahogy ők jónak látják, akik abszolúte nem biztosak abban, hogy ők maguk jól csinálják az életet.

És ez általában azért van így, mert nem csinálják jól. De egyedül hülyének lenni szar, és másokat magunkkal húzni könnyebb, mint magunkat fejleszteni.

Újabb zseniális film :)

De a könyv persze jobb, de mindegy :)

Szerintem rögtön a ceremónia végén (közben) küldeni fel facebook-ra az esküvői fotót bizonytékul: annyira 2011... Livestream kell a 689 ismerősnek, or it didn't happen.

Szülésről ugyanígy, obviously.

Ha 4-kor van a leadási határidő és és elküldtem mindent 2-kor, és 4-kor annak rendje és módja szerint el is tűzök otthonról, mint a vadlibák, vajon mekkora a valószínűsége, hogy este itt fog várni egy 4:15-ös keltezésű email, hogy még ezt meg azt gyorsan rajzoljam át és küldjem azonnal?

És vajon elvárható volna-e, hogy 15:29-kor rájuk csörögjek, hogy jó-e, amit küldtem?

Ki fog derülni...

És a csúcs:

"Küldök egy pár javítandó pontot, holnap 4-ig kérem átrajzolni."  - Írták ma reggel.

15:40, és még semmi nem jött. Én 5-kor elindulok otthonról, fújhatnak egy kiló tollat.

Megbízó próbálkozik (a terv már készen van és leadtuk):

"Ferit olyan nehezen tudjuk elérni, megadnád a telefonszámod? Volnának kérdéseink."

"A földszinti teraszburkolatot szerelt fáról ragasztott kerámiára cserélnénk, megtennéd, hogy csak kézzel gyorsan átrajzolod az érintett részleteket?" (7 db csomópontról beszélünk, és ez a két dolog kb. csak abban különbözik, amiben tud.)

"Lenne még egy-két apróság, mi is át tudjuk rajzolni, csak kéne hozzá a terveitek szerkeszthető változata."

Komolyan úgy nézek ki, mint aki most jött le a falvédőről?... Tudom, hogy igen :(

SMH

Nem olyan rég a facebbokon belebotlottam valamibe, ami azóta nem hagy nyugodni. Az eredeti poszt arról szólt, hogy a decemberi IPM címlapja: "Rosszabb-e a szex okos nőkkel?".

Az egyik hozzászóló ezt reagálta: "Egy okos nő tudja, h a sexben nem szabad határokat szabni és azt is, h ha egy férfi nem kap meg vmit otthon, amire vágyik, akkor máshol keresi...."

Nem akartam hozzászólni, mert nem tudhatom, mibe tenyerelek, ismerősökkel sem biztos, hogy belemennék egy ilyen beszélgetésbe, hát még így. Gyakorlatilag semmi visszhangja nem volt a dolognak, amit még nem tudok eldönteni, meglepő-e, de az egész úgy, ahogy van, borzasztóan szomorú.

Mert képzeljük el azt a párkapcsolati dinamikát, ahol ez a hozzáállás magától értetődő. A legtriviálisabb kérdés rögtön az, vajon a partner is ugyanígy vélekedik-e, ugyanígy igyekszik-e a másik minden óhaját teljesíteni, hogy az maradéktalanul elégedett legyen. Valamiért az a sejtésem, hogy az ilyesmi a legritkább esetben kölcsönös, ugyanakkor még csak nem is ez a lényeg.

A hozzászóló azt gondolja, vagy reméli, hogy ha mindent megtesz, a másiknak nem lesz hiányérzete. Én pedig azt gondolom, hogy aki hűtlen, az nem azért megy félre, mert a valaki mással jobb. Azért megy félre, mert a valaki mással más, mert a valaki mással nem szabad, mert megteheti, mert csak. Aki a hiányérzeteit kielégítendő létesít másokkal elvileg érzelmi alapú kapcsolatot, az sose lesz boldog. Mert ez a fajta hiányérzet nem egy élethelyzet, hanem egy lelki alkat. Az örökös elégedetlen: az örökös elégedetlen, nem pedig momentán frusztrált.

Amikor emberi kapcsolatokban felmerül az "elég jó", az "elég" úgy egyáltalán, akkor a válasz _mindig_ a nem. Ha belép a relativizmus a képbe, már rég nem arról van szó, amiről kéne. Nem arról beszélek, hogy az ember ne igyekezzen a másiknak a kedvére tenni. Dehogynem. Csak ez azért legyen, mert boldoggá akarja tenni, mert szereti és szívesen csinálja, mert ezáltal saját magának is örömet okoz. A félelem hatékony, de borzasztóan téves motiváció.

Régen sejtem, és egyre biztosabb vagyok benne, hogy nagyon-nagyon kevés ember alkalmas minőségi párkapcsolatra. Ez nem új jelenség, régen is ugyanennyire kevés ilyen ember volt. Azért nem volt régen ennyi válás, meg ennyi tisztázatlan emberi kapcsolat, mert gazdasági megfontolásokból és társadalmi nyomásra az emberek belekényszerültek abba, hogy az élet ezen keretei között éljenek. Most már nem muszáj, és lassan kiderül, milyen ritka is ez valójában.

Ez a bejegyzés baromira nem a szexről szól, nyilván.

boobs and butt

És tényleg: az ajándékozás egy szociálisan elvárt gondolatolvasási kísérlet. És ezért jobb adni, mint kapni: nagyon nem triviális sikerélmény, ha összejött, és nehezen hibáztatható, akinek nem.

Amúgy a legtöbb ember olyasmit ad, amit kapni szeretne, ami idegesítő, ugyanakkor a következő alkalommal kiválóan használható támpontnak :)

Ja és a legjobb dal stalkerekről:

<3

"Amikor jól érzed magadat, élvezed a dalt. Amikor rosszul, megérted a szövegét."

Vajon sikerül-e idén plázázás nélkül megúszni a karácsonyi szezont? Már kezd egészen hihetővé válni, hogy igen. Őrülten büszke vagyok magamra :)

Kéne egy normális kesztyű...

Volt egy olyan, ami teljesen kicsi, nem bumfordi, fekete, sűrűn kötött volt, és a belseje olyan finom puha volt, mint az új tréningfelsőknek, és le lehetett hajtani a négy ujjról, és akkor kétujjasból ujjnélküli ötujjas lett, és a BonBon nevű bölcsészlányellátóban vettem, de már ott is csak ilyen vacak rusztikus gyapjú szarokat árulnak mindenféle földszínekben, amik háromszor akkorák, mint a kezem, plusz kizárólag kockás poncsóval és fodros kordruhával tudom őket elképzelni és az élet alapvetően kemény és igazságtalan...

A csillaghegyi posta ügyfélszolgálatára a Szentendrei út mellett álló, földszintes, 30 éve át sem festett téglaépületben található hentesbolt hátsó udvarán keresztül lehet feljutni. Azon a hátsó udvaron, ahol a használaton kívüli raklapok állnak, meg búg valami feldolgozó gép, világítás mint olyan nem nagyon van, és az ajtóra nincs kiírva semmi. Egy ott tébláboló henteslegény igazított el. Ekkor már csak föl az emeletre, a lépcsőház hangulata annyira nyomasztó, hogy akár valami vallatószobához is vezethetne. Az ajtón belépve lepukkant, de szép meleg fénnyel világított iroda, benne három mosolygós néni.

Azért nekik elég szar lehet reggelente munkába érkezni.

Ezen a kártyán képesek emberek óriási hisztit csinálni.

Az a baj a különböző jogi aktivistákkal, hogy nem érzik, egy bizonyos ponton túl a küzdelmük maga generálja az ügyükkel szembeni ellenérzést. (PC = gondolatrendőrség?)

Hanna Hart elsüt véletlen egy rape joke-ot, és sürgősen ráküld a cuccra egy másik videót, ami arról szól teljes egészében, hogy a nemi erőszak amúgy nem vicces, kérlek, ne utáljatok. Hank úgy tölti fel a természettudományi gyűjteményről szóló videóját, hogy rögtön küldi mellé a magyarázkodást, hogy ő érzékeli, hogy embereknek baja van azzal, hogy halott állatokat mutogat, és bocsi bocsi. És akkor Johnról és a "gosh darn" szindrómájáról ne is beszéljünk...

Az arányérzék az egyik legfontosabb dolog, ha az ember el akar érni valamit az életben...

Hetedikben fantasztikus magyartanárt kaptunk: Telek Péter Pálnak hívták, és 26 éves volt. (Rajongott Petőfiért, eléggé úgy is nézett ki, mint a költő az ismert illusztrációkon; irtóra cinkeltül, amikor az év közepén betöltötte a 27-et, tehát túlélte a bálványát, ennek a projektnek lőttek :D)

Szédületes belegondolni, hogy egyike azon embereknek, akik hihetetlen erősen hatottak arra, végül milyen ember is lett (kezd lenni...) belőlem - kb. annyi idős volt, mint én most. Hogy mást ne mondjak, miatta kezdtem el olvasni, úgy egyáltalán.

Ma kezembe akadt egy régi levél, amit tőle kaptam. Ugyanis mindössze egy évig tanított minket, mert sikeresen kiutálta a magyartanári munkaközösség, máig tisztázatlan, de feltehetően nem épp szakmai okokból. Ebben a levélben Telek nagyon határozottan arra ösztönöz, hogy írjak, mindenképp, sokat, naplót, bármit. Emlékszem, én ezt akkor mennyire komolyan vettem, hogy egy ilyen fontos ember, A Telek, azt mondja, nekem kell írni, hogy ez valami. Most elfogott a kétely: nekem ezt A Telek mondta, de valójában egy 27 éves srác, mit tudhat ő?

Mint a Kőhalmi Zoli, akinek szívét évekig melegítette a tudat, hogy ugyan nem tud öltözködni, de egyszer volt egy inge, majd hát, kiderült, hogy nem is...

Sem most, sem máskor nem akarok politizálni, és kommentelni sem lehet erre, mert, de akkor is elmondom:

Kis szakma, elnézést azoktól, akik ezt nem élvezik

Több, mint egy éve futó projekt egy őrült építész tervéről PHPP számítás készítése. Saját tervekről ez a meló 10-15 munkaóra, más, nem őrült ember tervéről 4-5 nap a plafon.

Ez a _kiviteli_ terv így néz ki:

Ez egy 1:50-es kiviteli terv metszet, úgy nézzétek.

Ez meg egy részlet, amin látszik, hogy nincs túlbonyolítva semmi, nem hőhidas és nem ázik be, és igen, ez alapján fogják megépíteni a házikót, úgy ám.

A ház szerkezetét tekintve úgy néz ki, mintha a tervező azt kívánta volna bemutatni, hány féle "megoldást" ismer ugyanarra a szituációra, így hozzávetőleg 4,5 m²-enként más a rétegrend. A rétegrendek közös vonása, hogy mind elképesztően bonyolult, és lényegét tekintve egyik sem jó. De ezen már meg sem lepődöm.

A tervezőépítész különböző színű tömör kitöltésekkel operál anyagjelölés gyanánt, szerintem másodállásban színes tintapatronokat értékesít. Elképzelem, ahogy a kivitelezésen állnak a kőművesek és keresik, mit jelölt a világoszöld és mit a sötét...

A PHPP számításhoz meg kell határozni, milyen hőátbocsátási tényezőjű felületből összesen mennyi van a házon. Íme a számításhoz készített segédábrám az egyik homlokzatról:

Mint egy patchwork takaró...

No de nem is ez. Jól elszórakoztunk a házzal. (Alulbordás födéme van, basszus, és a kirekesztőelemek _grafitos_ polisztirolból, két fűtött tér között is. Ez a világ legdrágábban szétgányolt családi házai között van, én mondom...) Végül eljutottunk odáig, hogy küldhetik minősítésre (mi csak kiszámoltuk, meg jeleztük uszkve 126 milliószor, hogy ha a PHPP szerint jó is, ezen a házon penésztenyészetet lehet majd nyitni - de nem is lesz jó).

És, mily meglepő, a minősítő rendkívül rövid időn belül vissza is jelzett, hogy ne haragudjunk, de ő ezt a házat nem bírja átlátni, feladta...

Szép kontraszelektált szakma ez.

Ja és a "filmek, melyeket fogalmam sincs, miért néztem meg, de már nem baj" c. méltán népszerű sorozat legújabb epizódjaként:

Viszont a Plasztik szerelem zseniláis. Kötelező!

Szóval, hogy a boldogság és az elégedettség nem ugyanaz.

És az elégedettség és a motiválatlanság sem.

Kimutatták, hogy az anyagi helyzet igenis mutat összefüggést az emberek boldogságával - de csak addig, amíg arról van szó, hogy van-e mit enni meg van-e valami fedél a fejük fölött. Ha a legalapabb szükségletek biztosítottak, a statisztikai átlag boldogságszint nem emelkedik tovább: az emberek a vágyaikat az aktuális helyzetükhöz kalibrálják - és az elégedetlenségre hajlamosak (tehát a túlnyomó többség) az életkörülményeiket maguktól értetődőnek veszik, helyzetüket a náluknál gazdagabbakéhoz viszonyítják.

Gyakran kapom magamat azon, hogy várom, hogy dolgokon túl legyek, és akkor majd milyen jó lesz. Biztos vagyok benne, hogy nem vagyok ezzel egyedül. Csak ha végre vége lesz a tanévnek, az érettséginek, a félévnek, az egyetemnek, az anyámkínjának, ezekkel múlik az élet is el szép lassan.

"Did you know that for pretty much the entire history of the human species, the average life span was less than thirty years? You could count on ten years or so of real adulthood, right? There was no planning for retirement, There was no planning for a career. There was no planning. No time for plannning. No time for a future. But then the life spans started getting longer, and people started having more and more future. And now life has become the future. Every moment of your life is lived for the future - you go to high school so you can go to college so you can get a good job so you can get a nice house so you can afford to send your kids to college so they can get a good job so they can get a nice house so they can afford to send their kids to college."

Some people just don't give edam

:)

Ha már Meekakitty:

Én egyébként nagyon bírom a csajt. (Jenna Marblest is.)

Olvastam tavaly egy rettentően középszerű Nick Hornby könyvet, a címe How to Be Good. A főszereplő nő meggyőződése, hogy ő egy jó ember, mert orvos, tehát életeket ment és ez egy áldozatos munka és sok energiát igényel; jól keres, szép háza van, meg férje, meg két gyereke, meg mittudomén. Ehhez képest a sztori azzal indul, hogy épp megcsalja a férjét, a gyerekeit gyakorlatilag a férje neveli, ez a nő _senkivel_ sem törődik, és mégis.

Nagyon súlyos, és nagyon igaznak érzem, hogy 'jól' viselkedni nehezebb, mint 'rosszul', aztán az más kérdés, érdemes-e - szerintem igen. És érdemes embereket a cselekedeteik alapján ítélni, inkább, mint bármi más alapján. Nem elítélni, csak megítélni.

Azon gondolkodtam, hogy vajon azért szeretem-e a tejbevonót (komoly, jobban szeretem az aránylag jó minőségű tejbevonó masszát, mint a Milkát. Sokkal.) mert az adventi naptárakban ez volt, és naponta csak egy pici darabot lehetett enni belőle, és, hát, rá vagyok kondicionálva...

Ha az elmélet helyes, a saját gyerekemet majd valami kevésbé gázra fogom rákapatni :D

Novák Péter egyik legjobb meglátása:

"De ami a legfélelmetesebb és egyben legfantasztikusabb is a szülői létben, az az, amikor felfedezed, hogy a gyermeked fejében teljesen üres a winchester. Tehát totál mintakövetés zajlik hosszú éveken keresztül, minden egyes ballépésed, minden egyes rosszul megfogalmazott mondatod azonnal rögzül a gyermekben. Ennek irgalmatlan komoly a felelőssége."

De miért vannak (felháborítóan friss és jókedvű) emberek vasárnap reggel (hajnalban, sőt, gyakorlatilag éjszaka) 06:40-kor a HÉV megállóban?

Mondjuk azt sem teljesen értem, hogy én mit kerestem ott, legyünk őszinték.

Vajon a 'keep smiling' életelv elméleti hatásmechanizmusa az, hogy ha eléggé határozottan viselkedsz úgy, mintha a világon minden a legnagyobb rendben volna, akkor majd a környezeted is ehhez idomul és ténylegesen minden a világon a legnagyobb rendben lesz?

Vagy csak egy tanult viselkedésforma, melynek kimondatlan  célja, hogy legalább a környezetednek kellemesebbé tegye az életét, ha már a tiéd történetesen egy kalap szar? :D

Egyik boltból ki, a másikba be. Az egyikben épp véget ért az All I Want For Christmas egy feldolgozása, a másikban ugyanaz épp ekkor kezdődik.

Ha valamikor biztosan nem szeretnék a kereskedelemben dolgozni, az a karácsonyi időszak....

Sexy

De nem fogok évi 2, maximum 3 korizásra ilyen szépet venni. Az nem rendeltetésszerű használat :)

"Thanks, guys. That was really helpful. Now that I know what is air, I will endeavor to regain my ability to even."

<3 <3 <3

Azt hiszem, be kell lássam, az egyik kink-em a virtuóz szózsonglőrködés :D Nem kérek kommentárt...

ZeFrank

Ez egy típus válogatása egyelőre, de borzasztó elgondolkodtató...

Már az egyetemen sem értettem, de most már pláne elképeszt, mikor évfolyamtársak arra verik a nyálukat, hogy hány napot éjszakáznak egyhuzamban egy-egy leadás miatt.

Ha nekem egy munkám éjszakába csúszik, erős szégyen a maximum, amit érzek. De éjszaka dolgozni hülyeség, nem csak egészségügyi, de úgy összességében, határidős szempontból is.

Ha valakinek 5-6-n év építészkar ennek felismerésére nem volt elég, akkor nem tudom, van-e remény.

Ez még az előzőhöz, csak nem akartam a csodálatos Mr. Darcy mellé rakni :)

Az élet kereteinek fokozatos feloldódásával a párkapcsolati lét gazdasági ésszerűségek kikövetelte preferált létformából (Pride and Prejudice) mára szabadidős tevékenységgé (TBBT) "avanzsált".

Csak nem tudom, a cukormázat hogy sikerült ilyen sérülésmentesen megőrizni a sztorin.

És hogy Leonard hogy a francba nem jön össze inkább Alexszel.

I've lost my ability to can

Mi a különbség Alex Day és Billy Mack között? Hogy Billy Mack a film szerint egy teljesen valid (volt) rocksztár, aki úgy csinál magából hülyét, hogy van mihez képest. Az ő lemezét megvenném, hogy segítsek meghackelni a karácsonyi toplistát, Alex viszont azt képzeli, lehet popkarriert _építeni_ arra, hogy pofátlan. És ez nem menő, hanem gáz.

Persze ha elegen hülyék, sikerülni fog neki, de ettől nem lesz igaza.

Ha valakibe csapott már villám, akkor nagyobb valószínűséggel csap bele még egyszer, mint olyanba, akibe még nem.

Ez egy tudományos tény, de teljesen úgy hangzik, mint valami sci-fi.

Csakhogy nem arról van szó, hogy az illető a villámcsapás _miatt_ kap a későbbiekben valószínűleg újabb villámcsapást. Hanem a villámcsapás maga a legjobb jelzése annak, hogy az illető életmódja valószínűbbé teszi a villámcsapás elszenvedését (olyan helyen gyalogol sokat, ahol nincs magasabb épület, nem sűrűn beépített területen lakik stb.).

Ahogy a kötelező biztosítás is azoknak drágább, akik már okoztak balesetet, hiszen ez jól jelzi, hogy valószínűleg fognak is még. Nem azért, mert nem szereti őket a Mindenható, hanem mert szarul vezetnek.

Basszus, mindenki azt hiszi, hogy ő a kivétel. Ezt honnan a francból szedjük? Nem csak párkapcsolatokban.

Mi értelme az emberiségnek tapasztalatokat felhalmozni, ha erős, globális déja vu ellenére is képesek vagyunk mindig ugyanúgy elszúrni mindent?

FTL

"Saját életünk elrontása elidegeníthetetlen jogunk."

Le kéne szoknom róla, hogy másokat figyelmeztessek, ha potenciálisan baromira nagy szarba készülnek kerülni, mert így csak én vagyok a gonosz, de ugyanúgy csinálják tovább a bármit.

Plusz ugyebár mindenki söprögessen a saját háza táján...

Pár év angol nyelvű blogolás és napi szégyenletesen sok óra netezés oda vezetett, hogy megírtam egy komplett bejegyzést angolul és észre sem vettem, csak mikor publikálni akartam.

(Angolul még, magyarul már nem tudok rendesen, nem lesz ennek jó vége...)

Coming soon

Az Igazából szerelem egyike azon tekintélyes számú filmeknek, melyeket egy kretén magyar címmel sikerült egy csapásra elesélyteleníteni a potenciális nézők jelentős hányadánál.

Én végül azért néztem meg, mert jó pár órát össze voltam zárva a film bemutatását követő nyáron egy Erdélybe tartó buszon egy elképesztően jó fej baráti társasággal, akik egész úton ebből idézgettek.

Eddig nagyon kevés olyan emberrel találkoztam, aki nem tartotta magát okosnak.

De ők mind okosak voltak.

Bödőcs otthagyja a Showder Klubot. Jól teszi. De odáig azért ne ragadtassuk magunkat, hogy csak miatta volt értelme nézni.

*khm*Kőhalmi*khm*

<3 <3 <3

A legutóbbi adag önvizsgálat indítékát Kristóf volt szíves a fejemhez vágni egy hete, amikor is megjegyezte, "tudod, nem mindenki reflektál mindenből saját magára". Állítólag nem kritika volt :D

A dologban ott a csavar, hogy noha előszeretettel fogyasztok olyan tartalmakat, amik gondolkodásra késztetnek, de nem vagyok benne biztos, hogy építkezem ezekből. Mert mi is történik? Olvasom például Márai Füves könyvét, és minden második bekezdést legszívesebben kiplakátolnám mindenhova. "Jaj de okos ez a Márai", gondolom közben. Aztán mond valamit, ami borzasztó idegen tőlem, akkor meg hirtelen "mekkora egy öntelt hólyag ez az ürge, a saját disznóságaihoz gyárt ideológiát szépirodalom címén".

Ez kicsit olyan, mint amikor vízilabda meccsen, ha épp jól játszik a válogatott, akkor "jövünk fel, az olaszok tehetetlenek velünk szemben", amikor meg valami nem jött össze a csapatnak, akkor "nem megy ma valahogy ez a fiúknak"...

"Hello, you sexy thing."

Na, már csak ezért érdemes volt feliratkozni Alex Dax levlistájára :) Bár attól félek, nem csak nekem mond ilyeneket :(

"Dóri, nincs kedved nyitni a termet 9-én és 16-án reggel?"

Hát, mit gondolsz? Vajon hány olyan madár van, aki szívesen utazik vasárnap hajnalban jógatermet nyitni a valószínűsíthetően 0,5 érdeklődőnek?

Anyu szokta ezt állandóan. "Nem akarsz csinálni nekem egy teát?" De, minden vágyam ez volt.

Mi a baj a légy szívessel?...

"A legszebb pufikabátok hóesésre!"

Mi lesz a következő cikk? A legszexisebb gumicsizmák? Csábos gyapjúzoknik? Vérpezsdítő mackónadrágok?

Give me a break...

Dóra : Magyar Posta - 1:1 !!!!!

Bírom a hivatali humort...

"...az egyetemes postai szolgáltatás keretében felvett közönséges (nem könyvelt) postai küldemény megsemmisülése, teljes vagy részleges elveszése vagy megsérülése esetén a Postát kártérítési kötelezettség nem terheli. Az ilyen kategóriába tartozó küldeményekre sem a magyar, sem a külföldi postaigazgatások nem vállalnak felelősséget.

A fentebb részletezett szabályozás ellenére, méltányossági okokból, kártérítés kerül kifizetésre az Ön részére, mert - a reklamáció alapján - a kézbesítés szabálytalanul történt."

És kifizetik a teljes vételárat+postaköltséget, ahogy kértem. Mert jófejek?...

Nem vagyok benne biztos, hogy meg merem újra rendelni, ennek ellenére. Nem tudom, hogy miért csak standard postai küldeménnyel küldi az Amazon....

Végül is nem teljesen kizárt, hogy ez a dal tényleg az óceánról szól...

Ez ilyen mélyfilozofikus nap, a jelenség oka abban keresendő, hogy itthonról próbálok dolgozni...

Mindenesetre sikerült megfogalmaznom valamit, amin igen rég rágódom már.

Az emberek boldogtalanságának legfőbb oka, hogy nem azt akarják megkapni, amit érdemelnek, vagy amire szükségük van, hanem azt, amire vágynak. És amíg ezt a hármat nem sikerül összehangolni, esélytelen az egész ügy.

No, még kell mögé valami instagram kép egy izzadó yoginiről és küldhető Gaurangának :D

A "Mit tanultam az egyetemen" c. méltán népszerű sorozat második részeként: kivitel 4., Rostás:

Az információ hitelessége:

1. Ki állítja?
2. Milyen környezetben?
3. Milyen céllal?
4. Mi következik belőle?

Mert aki mindenki véleményére ad, az meg is érdemli...

Berlioz

Berlioz imádta a nőket, bár még nem sok dolga volt velük. A rajongójuk volt. Elgyengült egy karcsú bokától, egy harisnyás lábtól, egy kacér pillantástól, egy kézfej bőrének érzetétől. Ámulatba ejtették a keskeny hajlatok és mesés teltségek.

Mert ő mindent szeretett, ami egy női testben szerethető: a kövérségét, a keménységét, a soványságot, a puhaságot, a hazug szemérmet és a magakellető, követelődző vágyat.

Gyakran álmodott.

Éjjel lenne és ő éppen lakásba lépne be, amikor a hallban meglátná az albérlő kisírt szemű nőjét. Ahá, az albérlő nője, ismerné fel, és próbálna tárgyilagosan köszönni. De a nő felnyögne, nem kellek neki, mondaná, szavaiból lassan eltűnne a sírás fátyola. Ühöm, mondaná Berlioz, és észrevenné, milyen kurva jó nő is ez. Azonnal megkívánná, de nem mutatná, ebben ugye rutinja van. És a nő tovább nyögne, nem kellek, mert kurva vagyok. Berlioz nem válaszolna, így a nő reménykedni kezdene, te az ágyadba fektetnél egy kurvát, fordítaná félre fejét kérdőn, kezében hosszú lére eresztett retikülje nevetségesen himbálózna. Igen, mondaná Berlioz határozottan, de nem túl hirtelen. És valóban: megágyazna a kurvának saját ágyában, ő maga pedig a nappaliban, a kanapén pihenne le; amitől a nő csalódott lenne ugyan, de Berlioz megérzése szerint tudná, hogy kurva létére úgy bánnak vele, mint egy hölggyel. És ettől Berliozba szeretne, egyből.

Mint egy hölggyel, dörzsölné elégedetten mosolyogva a kezét Berlioz, amitől persze fölébredne.

Fölébredne és fölülne, a saját, keskeny, jégcsaphideg, álmok súlya alatt megroskadt ágyában.

Nnnna végre:

"Personally, I actually prefer drizzles to hurricanes."

 - John Green

Bár összességében ezzel nem vagyok kisegítve, de azért jól esett :)

Ja, ha valakihez esetleg még nem jutott volna el, hogy ez honnan:

Szeretnék az a lány lenni, aki kifogástalan burgundi színűre lakkozott körmökkel éli hétköznapjait.

Csak ez a lány nem annyira dominánsan jobbkezes, mint én :D

Én nem tudom, miért nézem ezt, de addiktív :)

Mondjuk azt tegyük hozzá, hogy ideális esetben az ember idővel kinő az adrenalinvadászatból, és akkor lehet neki olyan best thing, ami nem csak elképesztő rövid ideig tart. Csak ez nem korszerű hozzáállás részemről, tudom.

(My hobby: jól hangzó ezo-filo képeket vadászni a neten aztán jól megmondani a kijózanító tutit. Bár itt leginkább csak az arányokkal van bajom, ami nyilván ábrázolástechnika, ugyanakkor a csapból is ez folyik, és.)

Jó dolog a Ferivel való egyeztetésekben: elképesztően inspiráló, egy hétig tartó lendületet ad, és két óra alatt többet lehet tanulni tőle, mint amúgy hónapok alatt.

Amivel az agyamra megy: esküszöm többet firtatja a jövőbeli terveimet, különösen a férj-gyerek-biztosmunkahely kérdéskört, mint bármilyen feketeöves nagyszülő. És csóválja a fejét, hogy jaj, de mennyivel nehezebb a nőknek, ő úgy sajnálja.

(Tudom, hogy ezt rajtam kívül senki sem nézi, de attól még pure gold :))

Bánáti másodévben egy teljesen kötetlen félév végi kiértékelésen két tömör mondatban összefoglalta személyiségem lényegét és életem legnagyobb problémáját:

"Dóra, te egy borzasztó makacs ember vagy. Ami alapvetően nem baj, csak a megfelelő dolgokhoz kell ragaszkodni."

Ami a tervezési tárgyakat illeti, ehhez már nem sokat tudtak hozzátenni semmilyen téren.

Az a baj a kortárs költészettel, meg az életükben híres művészekkel, hogy a kedves közönség tudja, hogy kinek írták a verset. És ezáltal valahogy korrumpálódik a dolog, bemocskolódik az amúgy vegytiszta gondolat, és akkor se hisszük el, ha amúgy igaz.

Mert olyan mondja, aki nem.

"Rincewind is also reputed for being able to solve minor problems by turning them into major disasters."

<3

Kiskoromban gyakran előfordult, hogy a szüleim két nagyon hasonló, de nem teljesen egyforma holmit vettek öcsémnek és nekem, és néha én választhattam, melyiket szeretném. Sose tudtam dönteni, így mindig öcsémre szállt a választás joga. Amint kimondta, ő melyiket szeretné, nekem is rögtön az kellett volna.

De én legalább kinőttem.

Valóban vannak könyvek, melyek olvasása nem markánsan jobb, mint ha az ember nem olvas semmit.

Ugyanakkor aki erre a listára rárakta (ha csak érintőlegesen is) A kis herceget, azzal súlyos gondok vannak.

A kis herceg tipikusan az a könyv, amit minden gyerek megért, és aztán felnőttként a többség valahogy mégis homlokegyenest az ellenkezője szerint él. Azt hiszem nem ártana, ha ezt speciel mindenki időről-időre újraolvasná. Egy óra az egész.

Lucky Charms

John Green on breakfast cereals. Obviously.

Hihetetlen, hogy a Lizzie Bennet Diaries kommentjei között embereket képesek azért lehurrogni, mert spoilereket osztanak meg a történetről.

Spoilereket.

A Pride and Prejudice-ről.

1813-ban jelent meg.

Egy, csak egy legény van talpon a vidéken?

Az internet és mobiltelefon nehezíti a kommunikációt és összességében a valós emberi interakciót.

De a műjég szép.

Van az a kontextus, amiben én rendkívül szociális, talpraesett, kezdeményező és laza vagyok.

Ez a kontextus egy alternatív univerzumban kéne legyen, érzésem szerint :) Utoljára hetedikben találtam meg az ide vezető féreglyukat, ami nem ma volt :)

De jó az amerikaiaknak, hogy nem kezdődik el a karácsonyi hisztéria, amíg hálaadás le nem csengett...

Tavaly a családi ünneplésen kívül összesen 5 perc volt, amikor igazán éreztem valami karácsonyi hangulatot. Készültem átvágni a Vörösmarty téri giccsparádén (én öregszem, vagy ez tényleg egyre gagyibb? és már legalább egy hete megy!), amikor a Deák Ferenc utca (fashion street my ass) sarkán kb. földbe gyökerezett a lábam. Egy toprongyos rasztahajú srác ütögetett egy felfordított, horpadt serpenyőnek kinéző valamit, mint kiderült, egy iszonyú ritka, hang nevű zeneszerszámot, és a hatás nem is annyira zene volt, mint egy általános vibrálás, amit nem lehetett nem érzékelni. Óriási tömeg gyűlt köré, tátott szájjal hallgatták.

Az ürgét, mint utóbb megtudtam, Pável Norbertnek hívják, baromi híres, de ennek dacára továbbra is utcazenészként él, és amikor Jean Michel Jarre nálunk koncertezett, őt is meghívta fellépni. (Mármint, belefutott a budapesti utcákon az előadásába és meghívta fellépni a másnapi nagykoncertre, szóval ennyire ilyen a csávó.)

Itt egy felvétel róla, de semmit nem ad vissza az érzésből:

A földalattin, mikor még csak nyílnak kifele az ajtók, már mondja a hang, hogy "Kérem, vigyázzanak, az ajtók záródnak!".

Boris Vian FTW

"Valahányszor szexuálisan, vagyis lelkileg közeledek hozzá..."

Ennyi.

Másfél órán át csak ültem és hallgattam, mit beszélnek a "nagyok", rég voltam már pusztán rajzoló, elszoktam tőle, hogy alapvetően csak nézőként tartanak igényt a jelenlétemre. Aztán persze csak belekotnyeleskedtem a dologba, és jól sült el.

Azért jó az olyan társaság, ahol messze nem én vagyok a legokosabb :)

---Sidenote /kicsit inside joke, bocsi, de kikívánkozik/---

Feri _ingben_.

Hosszú ujjú _rózsaszín_ ingben.

Mind. Blown.

Hívom jelenlegi főfőnökömet, hogy tájékoztassam a dolgok jelen állásáról.

- Szia, hívott Barta Feri, hogy igényt tartana a szolgálataimra kb. karácsonyig. Megoldható?
- Persze, de mi ez, valami karácsonyi ajándék?

És a kérdés: kinek is?...

John Green box setet árul a részben dedikált könyveiből. Kedvenc részlet a Q&A rovatból:

"Q. What if I don’t live in the US?
A. These signed box sets are only available through Amazon USA, so you’d have to pay the extra shipping, and they’re unlikely to arrive before Christmas. On the upside, you probably have free healthcare, so that’s something."

:))))))))

Catherine Zeta-Jones egyszerűen _tökéletes_ ebben a szerepben. Vagy igazából is borzasztó, vagy csak túl jól játssza....

"And she liked me...at least I think she did. We went out for two years. And I never got comfortable. Why would a girl, no, a woman like Charlie go out with me? I felt like a fraud. I felt like one of those people who suddenly shave their head and say that they've always been punks. I was sure I'll be discovered any second. And I worried about my abilities as a lover. And I was intimidated by other men in her design department and became convinced she was gonna leave me for one of them.
Then she left me for one of them."

"And then it dawns on me. Charlie is awful. She doesn't listen to anyone, she says terrible, stupid things and she apparently has no sense of humor at all, and talks shit all night long. Maybe she's been like this all along. How did I manage to edit all this out? How had I made this girl the answer to all the world's problems?"

Ez már majdnem ilyen:

Időről-időre nekem szegezik a kérdést oktatók, gyakorlók egyaránt, hogy én miért is nem megyek TTC*-re.

Minden egyes alkalommal meghökkent a dolog. Rengeteg okból. Egyrészt kb. egy éve kezdtem jógázni összesen, ami nem igazán sok, és ha még azt is hozzáteszem, hogy én kizárólag nyaktól lefele jógázom (és ezzel így teljesen jól meg is vagyok, köszönöm szépen), akkor meg gyakorlatilag semmi. OK, aránylag könnyen fejlődöm bizonyos dolgokban (másokban meg szinte semmit), látványos a gyakorlásom egy átlagos órán, de ugyebár ez azért van, mert vezetett órára eleve a kezdőbbek járnak...

A másik, hogy tényleg olyan baromi nagy szükség van a százhuszonhatodik 200 órás gyorstalpalóval kiképzett oktató-féleségre? Csak az Atma is futószalagon köpi magából az ilyen csajokat, van köztük 2-3 érdemleges, a többi felejtős, vagy bizonyos esetekben már-már veszélyesen tehetségtelen (és az utóbbi kategóriából is van olyan, akit bizony futtatnak ennek dacára és órákat tart, és hadd ne mondjak neveket, de mondjuk az illető maximum a kitartásával hívhatta fel magára a figyelmet - de még csak nem is amiatt oktat, hanem...). Szóval anyagilag nem sokkal kecsegtet a dolog, de ez még mindig nem a lényeg.

A lényeg az, hogy én nem akarok felelősséget vállalni mások testi épségéért, és pláne nem egy 200 órás tanfolyam után, amit olyan oktatók tartanak, akik szintén leginkább a saját hibáikból tanultak (amit fejenként szignifikánsan kevesebb mint 20 év alatt gyűjtöttek össze...), mert formális képzésük aztán rohadtul nincs, legtöbbjüknek. A tisztelet jár azon kivételeknek, akiknek jár.

Szóval ez.

Persze tök jól esik a kérdés meg minden, csak ne beszéljünk már hülyeségeket, ha kérhetném...

*jógaoktatói gyorstalpaló tanfolyam

Időutazás a mozgólépcsőn

"Tíz perc és ott vagyok drágám, a Batthyány téren vagyok, most fogok felszállni a vicinálisra."

Made my day :)

Overthink

"And the weird thing is: that voice comes up when I've just started thinking about something and I'm really in no danger of overthinking anything at all. It's a bit grandiose that voice. "Things should come naturally dude, if it's not coming naturally it's not right." As if the world works like that. And it's particularly crappy in relationships. Something goes wrong and before you really talk it through you start thinking "this should be coming naturally" and then you wanna bail. Or maybe when your creative life hits a little bit of resistance you decide it's time to change jobs. It is a recipe for a miserable life - and yes, I would know this. [...] Personally, I think it's the same for love and creativity: it is possible to overthink, but first you have to think, and try, and talk, and do, and after that, if you're still at an impass, maybe then you let go."

Márai FTW

"azt csinálni, amit akarunk, nem olyan nehéz, mint azt akarni, amit akarunk"

A dolgok jelen állása szerint már titkárnői feladatokat is vállalok távmunkában, nyilván ingyen.
Sőt, vállalkozásfejlesztési brainstormingot, konkurrenciának természetesen.
Az élet szép :D
FTL

Azt hiszem, hogy dolgokat tudni azért "pláne", mert teljesítmény, mert nem hétköznapi. Ha valóban bárkiből válhatna mesterszakács vagy úszóbajnok egy könyvnyi módszertan elsajátítása által, ezeknek a dolgoknak nem is lenne különösebb értéke. Sem a társadalom számára, sem magunk számára.
Nem érzem, hogy különösebb értelme lenne skilleket halmozni, csak a tudásért magáért. Ez olyan, mint amikor valaki csak gyűjti a pénzt, nem egy bizonyos céllal, nem valamire tartalékul, nem valaki számára, hanem mert az pörgeti, ha van neki.
Talán az igazság valahol ott van, hogy ha az ember ki van hegyezve egy dologra, azt irtó gyorsan meg bírja tanulni, és ha arra van kihegyezve, hogy kunsztokat tudjon, akkor az fog jól menni, de ez egyrészt nem új, másrészt nem érdekes.
Nincs királyi út, és nem csak a matematikában nincs.

OTP :)

Más problémája

Ha megnézitek ezt, meg az eredeti videót, meg alatta a kommenteket, nektek is fel fog tűnni, hogy emberek milyen könnyen relativizálják a más problémáját.

Nyilvánvaló, hogy vannak abszolút értelemben kisebb és nagyobb gondok (bár időnként meglepő helyzeteket produkál az élet, ahol hirtelen nem egyértelműek a viszonyok), de tegyük hozzá, hogy nincs ennek az ügynek SI mértékegysége, szóval a rangsor nagyjából egyezményes és kultúrkörönként/élethelyzetenként/egyéb más szociológiai és pszichológiai tényezőnként változik.

Amit ennél is fontosabbnak tartok megjegyezni, az az, hogy egy _adott_ ember számára egy _adott_ probléma akármekkora súlyú is lehet, és a kérdésben az _egyetlen_ illetékes az érintett. És gondolhatjuk róla, hogy idióta és béna és gyenge és hülye, de ha nem bír vele könnyen megbirkózni, akkor nem bír, és semmit nem segít rajta, ha nekünk menne. Csak jusson eszünkbe, ahogy türelmetlen apukák a nehézfejű gyerekük arcába ordítják a számtanpélda felett, hogy "De miért nem érted, hát világos, hát most mondtam el, miért nem figyelsz?" - ez a beleordítás nyilvánvalóan rengeteget segít a tört törttel való osztásának elsajátításában...

Szóval érzésem szerint, ha valakinek segíteni akarunk egy nehéz élethelyzetben, ne az éhező afrikai gyerekek sorsának felhánytorgatásával kezdjük, mert ez nem igazán célravezető.

John Green erről a kérdéskörről, összeszedettebben.