Oravecz Nóra: Összekötve

A fiatal írónő első regénye rendkívül összetett irodalmi mű, melyet sodró lendülete folytán ugyan röpke hat óra alatt olvastam ki, de kellett egy hét hozzá, míg eléggé leülepedett bennem az élmény ahhoz, hogy kellően artikulált véleményt tudjak róla alkotni.


Mint afféle sajnálatosan felszínes olvasó, bevallom, hajlamos vagyok borító és kiadó alapján könyvet választani. Ugyan ezt a művet egy kedves barátnőm ajánlotta figyelmembe, de biztos vagyok benne, magamtól is megakadt volna a szemem a köteten: a borítón porcelánbőrű lány látszik kulcscsonttól orrhegyig, kissé szétnyitott ajkain halvány rózsaszín rúzs, nyaka körül fehér karácsonyfaizzók, a cím tipográfiája kézírásos hatású; a rövid ajánlószöveget a borító hátlapján egy blogger tollából olvashatjuk, a mű a Libri kiadó gondozásában jelent meg - a megelőlegezett bizalom tehát mindenképpen jár ennek a történetnek.

A legelső bekezdéstől fogva nyilvánvalóvá válik, hogy ez a kötet igazán más, mint a többi: ízig-vérig mai. Mit is szeretne a jelenkor olvasója? Először is egy történetet, mellyel könnyű azonosulni. Visszatérő, frusztráló élmény lehet minden irodalomkedvelő számára, hogy a regények szereplői abszolúte irreálisan összetett karakterek, akik ráadásul pár száz oldal alatt úgynevezett jellemfejlődésen mennek keresztül olykor-olykor, teljesen életidegen mértékű kognitív képességekről téve tanúbizonyságot bosszantó gyakorisággal. Oravecz Nóra végre mutat nekünk egy hihető karaktert Kloé személyében, kinek története mindenki számára kellemesen ismerős lehet. A lány egy takarítónő és egy építőipari segédmunkás gyermeke, a középiskolában beilleszkedési gondjai támadnak, mivel ő és legjobb barátnője, Barbi az egyedüliek az osztályból, akik kínaiból öltözködnek, így Kloé természetesen elkezd turkálókba járni, hogy szinte nemlétező zsebpénzéből mégis öltözhessen minden nap új ruhadarabba, az elengedhetetlen márkás sminkszereit pedig, mint szinte minden helyzetében lévő lány tenné, lopja. Megnyerő megjelenésével és kihívó stílusával (igazi "ribanc", ahogy azt sokszor és sokféle értelemben hangsúlyozza a történet folyamán) hirtelen sosem látott népszerűségre tesz szert, ám az iskola legnépszerűbb fiúját mégsem sikerül elhódítania, mert azt az osztály hangadója, a gazdag és gyönyörű, de természetesen Kloéval ellentétben hihetetlenül ellenszenves Panna bűvkörébe vonta. A szalagavató bálon kudarcba fulladt hódítási kísérlet után Kloé az utolsó tanév hátralevő részében gyors egymásutánban még népszerűbbé válik, egyetemistákkal keveredik, drogfüggő lesz, lecsúszik és ekkorra már erős és szerteágazó függőségei finanszírozására lop és ad el drága holmikat, újabb, ezúttal sikeres hódítási kísérletet tesz (némi italba kevert kábítószer segítségével), majd szülei hirtelen és tragikus halála következtében jó útra tér és teljesen megváltozik. Na, így kell ezt! Ilyen egy pörgős második félév. A cselekmény folytatása is hasonlóképp bővelkedik nem várt, de nagyon is életszagú fordulatokban.

Az olvasó azonosulását a főszereplővel és a cselekménnyel az írónő egyéb, alig észrevehetően finom, de hatásukban mégis erős eszközökkel is elősegíti: brandekkel. A megfelelő márkanevek megfelelő helyen elejtve a történetet sikerrel csatolják meglehetős szorosan a lehető legjelenkoribb időponthoz és egy sebészi pontossággal kijelölt demográfiához: a regény egyértelműen a 25-35 év közötti, egyedülálló, középosztálybeli, főiskolát igen, de egyetemet biztosan nem végzett nőket kívánja megszólítani. Minden jó pasi Converse cipőt hord, a főszereplőnek BlackBerry-je van (sose a mobilját vagy az okostelefonját veszi fel, mindig a Blackberry-t, hiszen az azért ezen a kategórián belül is egy külön szint), a trendi karakterek a Holdudvarba és a Cha Cha Chába járnak szórakozni, ebédelni a Tejivóban, vacsorázni a Vapianóban kell, nincs nyár Sound nélkül, a stílusos fiatal csakis az IKEA-ból vesz bútort, ruhát pedig a H&M-ből vagy a Bershkából (utóbbiból különösen, ha ki akar tenni magáért is - még a szuper gazdag Panna is onnét szerzi be a valóban dögös szereléseit), egész egyszerűen az élet minden területén van egy fogódzó, egy címke, amitől a közönség érzi, hogy ez a történet igazán az övé.

Egy szinttel feljebb lépve a brandingben, a cselekmény előrehaladtával mind kristálytisztábbá válik bizonyosfajta kulturális kontextus, melyben az írónő művét elhelyezni óhajtja: Kloé kedvenc írói Osho, Eckhart Tolle, Jorge Bucay és Coelho; bálványozza Oprah Winfrey-t és rajong a Gossip Girl-ért. Nyilvánvalóan nagy általánosságban vonzza az ezotéria: a könyv vezérfonala, a címben is megjelenő összefüggés, láthatatlan kötelékek is finoman terelik az olvasót az élet mélyebb igazságainak tanulmányozása felé, Kloé belső monológjának szelíd vezetésével. Arra is ügyel azonban a szerző, hogy a súlyos témaválasztáshoz ne társuljon túlzottan súlyos nyelvezet és fölöslegesen virtuóz mondatszerkesztés. A szöveg karakterisztikusan rövid mondatokkal és egyszerű szerkezetekkel operál, az élőnyelv, a kortárs szleng hangján szólal meg, így válik a tartalom és forma harmonikus egységgé.

Úgy vélem, ezzel az olvasmánnyal bárki jócskán gazdagodhat lélekben, és a szellemi épülés mellé ráadásul kikapcsolódásként is megállja helyét a regény, mely nem hiányozhat egyetlen intelligens fiatal nő polcáról sem. Hajrá, csajok!