2014. április 26., szombat

Engem csak most ért el annak a híre, hogy bizonyos youtube celebritásokról kiderült, hogy alapvetően az életben orbitális seggfejek, sőt, talán rossz emberek. És most ki van akadva a teljes youtube community (de legalábbis a nerdfighteriának nevezett, önmaga nagyszerűségében bigottan hívő részhalmaz), hogy hamisnak bizonyultak az idoljaik, hogy ezzel varázsát és hitelét vesztette az utolsó, minden ízében csodálatos közösség: nincs egy biztos pont a világban, ha már a DFTBA records pártfogoltjai sem mind macskamentő vegán szüzek.

(Pedig mondjuk ki az az idióta, aki azt gondolta, hogy Alex Day, meg Tom Milsom úgy amúgy ránézésre földre szállt angyalok. De tényleg.)

És nem is ez a gond, nekem inkább az a bajom, hogy miért ne hallgathatnám egy olyan zenész dalait örömmel, aki közben kamaszlányokkal erőszakoskodik? Hülyeségnek hangzik a kérdés, de nem az. Mert ha ilyen ember zenéjét nem hallgatom, akkor mondjuk veszek-e tőle bontott csirkét? Ja, hoppá, a hentesem szennyesét senki sem fogja kiteregetni a neten, ugyeugye.

Persze lehet azt mondani, hogy de hát ezek a fiúkák a hírnevükkel éltek vissza, felelősebbek a moralitásukért, mint mások, mert befolyásolható tinik befolyásoltatnak minden rezdülésük által. De, kérdem én, van valami egyetemes bizottság, aki ellenőrzi, hogy ki kaphat licenszet arra, hogy kamaszlányoknak énekeljen cuki brit akcentussal? Hitelesítették-e ezeket a gyerekeket arra, hogy példaképül alkalmazható eszközök legyenek? Ugye, nem. Ezek a srácok nem kérték a felelősséget, és ahhoz képest mondjuk még egész sokat is foglalkoztak vele, egynémely mérhetően híres emberrel ellentétben. Szóval nem azt mondom, hogy oké, amit csináltak, hanem azt, hogy nem oké, hogy ezen a köz más alapon és szinten van felháborodva, mintha ugyanők, ugyanezt kutyaközönséges, fizikailag vonzó huszonévesekként tették volna, egyetemi bulikban, némileg szűkösebb keretekből válogatva, de igen hasonló módszerekkel.

A probléma nem a seggfejek jelenléte és szakmai érvényesülésük (bármilyen szakmában), hanem az, hogy emberek bárkit, bármilyen alapon maguk fölé sorolnak, majd aztán maguk alá, mikor az illető hibázott. Mindkét pólus totál veszélyes.
Tegnap a koncerten kvázi külső szemlélőként hallgatva a lányok* dialógnak álcázott monológjait, elkezdtem (rém szocális módon) azon töprengeni, miért hiszik azt - néha tulajdonképp az elméleteiket igazoló tetemes tényanyaggal megtámogatva -, hogy a fiút, a férfit, meg lehet szerezni, aktívan, cselekedve; hogy a dolog sikere állhat vagy bukhat azon, hogy egy adott, utólag kulcsfontosságúnak kikiáltott szituációban mit és hogyan mondtak vagy tettek vagy nem tettek (és milyen volt eközben a manikűrjük, értikugye).

Mármint, értem én, hogy bizonyos fajta eredmények ténylegesen múlhatnak azon, hogy odamentek-e vagy nem mentek-e oda, hogy válaszoltak-e az emailre és mit és mennyi idő után, csak ezek a dolgok, amik ennyire egy szalmaszálon múlnak, hát ezek szerintem nem igazán olyan dolgok, amikre amúgy érdemes ekkora energiát fordítani.

"Miért kell ebbe belehalni?..."

*


2014. április 23., szerda

A sajtos tekercs, ami 3 mm vékonyságúra nyújtott leveles tésztából készült, alul feketére égett, és belül icipicit mégis nyers maradt, a sütő legalacsonyabb fokozatán.

Legszívesebben Föld körüli pályára hajítanám az egész készséget, de szerencséjére nem az enyém.

Nagyon morcos vagyok.

Levelet kaptam a svájci korlátgyártótól

(A honlapon igényeltem részletrajzokat.)

Jonapod kivanok kedves Kovacsnö,
melyik nyelven lehet korozpondalny?
Nemet?, angol?  vagy magyar.
Szivesen küldünk a reszletek a Epic rendzer töl.
A rendzer Epic egy megteherles 5 kN/m a kapaszkodon kezült.Egy egyszerü korlat 1 kN/m eleg.
En meg a Mail bele raktam egy par reszletek a Side es Solo rendzer töl.
Szivesen informalok töb, nekünk kelene a beepites situation.
üdvözletel
Mit freundlichen Grüßen
stb stb.

2014. április 22., kedd

A köz nyomásának engedve kinyírtam a captchát, akit most más technikai nehézség zár ki, jelezze valami módon.

És cserébe tessék kommentelni!! :)

2014. április 21., hétfő

Az alföldi cipőbolt modelljeit gyanútlan böngészve pedig egyszercsak rágörgettem erre
és nem tudom értelmezni.

Mivel segíti elő a termék jobb bemutatását a nejlonharisnyázott, ámde olyannyira azért mégsem fotogén női alfél? Ezt minek? Amúgy a nejlonharisnya sokoldalúan bizarr prezentációja több ponton is megfigyelhető a fotóanyagban.

Can't unsee...
A lépcsőházat takarítva elméláztam azon, miért van, hogy (erkéllyel rendelkező!) tip-top(?) lakások tulajai előszeretettel pakolják tele a függőfolyosót rettentő ronda leselejtezett fiókos meg egyebes szekrényekkel, rá műanyag terítőt rakva, és a világ legrondább, műanyag cserepes, csoffadt növényeivel megkoronázva? Hogy ezzel a sok szarral miért kell szembesülnie minden lakásukba látogatónak, kvázi első benyomás gyanánt? Miért nem lehet a lomot az erkélyre elzárni, ha már. Vagy a lomtalanításkor szanálni, ugye.

Ez, meg a gangon teregetés, ami nem fér a fejembe.

Meg a lépcsőfokokra pakolt, 30 cm-nyi elhaladást biztosító, további halódó cserepes flóra és fauna.

Meg a mindjárt leviszem szemét, zacskóban, napokig. De akár csak órákig.*

(Meg a lábtörlő a harmadik emeleti lépcsőfordulóban. Tényleg.)

Annyira süt az egymás leszarása ezekből, siralmas.

*Ezt amúgy van, aki zárt lépcsőházban is produkálja, példának okáért a régi iroda szembeszomszédja, ráadásul pelenkás korú gyermekkel. Na és erre érkeztek a milliárdosok, konzultálni a kacsalábon forgót.

2014. április 20., vasárnap

és még sorolhatnám

"Szuper játékkal"

  • Értelmesebb (szak)kivitelezővel beszélgetni nagyobb szakmai örömforrás (kb tízmilliószor), mint bármelyik tervezőépítésszel folytatott diskurzus. Sad but true. De az alucobondos csávó made my (fri)day.
  • Hoztam anyuéktól sonkát, meg barcheszt, meg kacsacombot, meg sütit, amit együtt sütöttünk, meg csokit, meg csináltam most egy világbajnok káposztasalátát holnapra a kacsához, és  tényleg totál el fogok hízni, sajnos.
  • A Wallflower filmet teljesen kiherélte az inkompetens magyar szinkron.
  • A Hunger Games második részén viszont a szinkron már semmit nem tudott rontani.
  • Bár gyerekként nagyon élveztem a néptáncot, és valószínűleg ezt most is így lenne, kívülről nézve azért zsigerileg felháborító, hogy ez így van kitalálva, hogy a férfiember az nagyon cifrázza, megy az akrobatika ezerrel, a nő pedig ezalatt hagyományosan áll kb egy helyben, vagy kicsit toporog. És ez így szép meg így jó. Állítólag.
  • Kaptam - többek közt - kindertojás-utánzatot, de csak sima tejcsoki volt, nem tejkrémes, tiszta becsapás, és akkor a tetejébe még rá volt írva a csomagolásra, hogy szuper játékkal, és hát ez volt benne:

2014. április 13., vasárnap

Azt meséltem, hogy voltunk építkezéslátogatáson?
Strike the pose
Egyébként pedig arról beszélgettünk ma, hogy oké, fantasztikus jó biciklivel közlekedni, mert minden olyan közel van, és rajtam múlik, mennyi idő alatt érek oda, és kevésbé érzem magam szarul attól, hogy egész nap nassolok, hiszen legalább sportolok valamit*, de amíg HÉVeztem minden nap kétszer, évi 30-40 könyvet olvastam, most meg a jelen állás szerint 3-4 lesz a reális, ami nevetséges... Nem jó ez így.

Amúgy meg ugye bibis a csodabicikli, és hogy ne legyen komolyabb baja szezon végéig, vettem fényezésjavító tollat és jól nekiestem. A végeredmény kinézetre ocsmány (mondjuk nem reméltem, hogy szép lesz, de picit azt, hogy kevésbé feltűnő, azt igen, az alapvető cél viszont a felületvédelem volt), így most már még sürgetőbb, hogy fényezés legyen ebből, ez a gép már úgysem úgy néz ki szegény, ahogy kéne :(

*A mai cégeskiránduláson rájöttem (ismét), hogy semmi kondim, továbbá minden mentség ellenére azért tudom, hogy nincs valid indok a mértéktelen nassolásra.

2014. április 6., vasárnap

A kriptikus facebookon panaszkodás nagyon száni, úgyhogy én a blogomban szoktam. Ez azért jó, mert így nem mindenkinek lesz belőlem elege, csak azoknak, akiket legalább egy kicsit érdeklek.

Inkább hallgassatok Fruttikat:

2014. április 4., péntek

HIMYM

Előre bocsátom, hogy az utolsó évad felénél nem bírtam tovább cérnával, szóval egyáltalán onnét tudom csak, mi lett a vége, hogy szembejött velem facebookon a felháborodott kommentáradat.

Egyrészt, nyilván attól lett ilyen épületes baromság a végkifejlet, mert jó 5-6 évvel tovább folytatták ezt a sorozatot, mint amennyi ötlet volt a sztoriban. És szerintem az írók sem tudták még fél éve sem, pontosan mi lesz a befejezés. Sok kommentelő számon is kérte, hogy hol itt a jellemfejlődés, mire kellett itt ezeket a karaktereket egy évtizeden át építeni, ha aztán Ted fogja a kínkeservvel felhalmozott élettapasztalatát és hanyag mozdulattal dobja a kukába, hogy márpedig ő mégiscsak azzal a nővel akar lenni, akivel nyolcvanötször megpróbálta, és nyolcvanötször kiderült, hogy halálosan inkompatibilisek.

Szerintem egy sitcomnak nem feladata nevelni a nézőközönségét, eleve, aki kitartott emellett végig, az jól meg is érdemli ezt a cukormázas szart, hogy márpedig, ha borzasztó kitartó vagy, tiéd lehet a hibbant spiné, aki a rögeszméddé vált felnőtt életed eddigi tetemes hányadára. Hát, te virágod, te tépted, szagoljad.

Igazából az a szomorú, hogy hányan nem háborodtak fel, és hányan látják ezt a bárgyú sorozatot égi jelnek, hogy ha nagyon akarják, nem csak boldogok lehetnek, de épp úgy és épp azzal, akivel elképzelték. Egészségetekre.
Vettem egy hónapja a Calzedoniában egy cicanacit, mert brutálisan jó volt a mintája. Aztán nem vettem föl ugye hetekig, mert vékony, nem volt még elég jó idő hozzá. Ma reggel viszont olyan rossz kedvem volt, gondoltam, nem érdekel, ma már napközben 20 fok fölött lesz, és befele max majd jó gyorsan tekerek. No, így is lett, aztán már túl későn, bőven a munkahelyen eszméltem rá, hogy ennek a gatyának a tapintásával ellentétben igazi gagyi anyaga van, olyan, hogy ültem benne egy órát és már kitérdesedett, lóg rajtam mindenütt, egy igazi tehénnek érzem magam benne.

És a samponomat sem sikerül találnom, rettenetes a hajam, napi szinten küzdök a késztetéssel, hogy elmenjek és levágassam kétcentisre megint, azzal tudtam bánni, ez meg nonstop igénytelen, komolyan.

És híztam ránézésre minimum 2 kilót, mindet hasra persze.

Fáradt vagyok és nyűgös.

2014. április 1., kedd

Öcsémet felvették a Goldsmiths College-ba masterre!!!!!!4négy

El akarok menni meglátogatni minél hamarabb. Először május elejéről volt szó, de aztán rájöttem, hogy nem lesz kb egy fillérem sem május elején, és ráadásul van egy határidőm is május végén, és akkor inkább júniusban kéne menni, és most úgy érzem, hogy tökmindegy, mikor lesz pénzem, jobb volna hamarabb, mert az egyszem öcsém és hiányzik.